Hát, igen... "Laza megfázás első jelei" - gondoltam én, balga lélek, múlt hét péntek délután, mikor kicsit elkezdett kaparni és száradni a torkom.
Szombaton éjjel már nem nagyon kellett aludnom, de vasárnap éjjel már egyikőnknek sem. Turhafejekként végigtrombitáltuk és végigköhögtük az éjszakát.
Aztán megbeszéltük Omával, hogy együtt átmegyünk a szemben lévő rendelőbe, és bejelentkezünk a háziorvoshoz, délután fél egytől rendel. Ez így persze túl egyszerű lett volna...
Az ajtóra kiírták, hogy egy hétig szabadságon van a doki, így hát fogtuk magunkat, és átmentünk a kb. 3 perce lévő másik orvosi rendelőbe. Ott megint pech, csak délelőtt voltak.
Na jó, akkor vissza kedden reggel, adtak is egy időpontot, hogy menjünk vissza fél tizenegyre, szépen leperkáltuk a negyedéves 10 eurot, leadtuk a betegbiztosítási kártyákat, majd egy kis várakozás után az asszisztens bekísért minket az egyik vizsgálóba. Aztán megjelent a mi hős doktorbácsink, aki vérnyomásmérés, torokkukucskálás, tüdőhallgatás és kifaggatás után közölte, hogy vírust kaptunk el, szépen felírta a gyógyszereket és táppénzre írt minket erre a hétre. Plusz javaslata sok folyadék - főleg tea- és nulla alkohol fogyasztása. Sport is tiltólistára került, de legalább sétálni elzavart minket.
Jövő hétfő (október 3.) ünnepnap, így a hosszú hétvégét sikeresen még hosszabbra húztuk, de hát inkább most egy hét táppénz, mint utána tüdőgyulladás, és 2-3 hét itthon.
Szóval még élünk, csak nem történt túl sok minden, amiről érdemes lett volna írnunk.
Ma elmentünk mondjuk naplementét nézni Allensbachba, pár kép a FaceBookon nálam :)
Ádámmal puszilunk Mindenkit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése