Még egy szőrmók

Carlos érkezéséről már írtunk az előző bejegyzésben, azóta történt pár apró változás...
Csütörtök este, mikor ránéztem az e-mailekre, láttam, hogy üzenetet kaptam Steffitől, a nyuszitenyésztő csajtól.

Megírta, hogy volt Náluk az állatorvos, átnézte a piciket, minden rendben, viszont az apjuknál talált valami minimális rendellenességet a fogaknál, így nem csak a papát kell kivennie a tenyésztési programból, hanem a kicsik sem alkalmasak ilyen formában az utódok nemzésére. Természetesen nekünk ez Carlos miatt nem téma, ígyis-úgyis ivartalanításra kerül a sor. Visszaírtam, hogy sajnálom a történteket, de Carlos mindenképp kell nekünk.
Aztán felnéztem a honlapra (www.schnuffis.de), és elképedve láttam, hogy Carlos, és egy másik, világosbarna fiúcska kivételével az összes pici szabad.
Elmeséltem Ádámnak, aztán beindultak az agykerekek mindkettőnknél. Ádám már az első látogatásnál azt mondta, Ő is szeretne később egy szürke színűt, lehetőleg lányt, és hát most hipp-hopp, itt volt az alkalom.
Nem is gondolkodtunk sokáig, írtam Steffinek, hogy érdekelne a kis szürke gombóc is, kértem infókat, hogyan lehet őket együtt tartani őket, helyigényük így milyen stb.
Aztán mivel semmi extra nincs a közös tartásban, már ment is a válasz, hogy akkor az Ádám által Carmen névre keresztelt pindúrt is lefoglaljuk.

Ő Carmen:

Szép napokat kívánunk Mindenkinek! :)

Viki

Új családtag érkezik :)

Persze a címet nem kell félreérteni, egyelőre nem tervezünk babát.
Viszont túl vagyunk pár olyan héten, amikor egyikőnk délelőttös, a másik meg délutános volt, és bizony elég hülye érzés úgy hazajönni, hogy senki nincs itthon, és még egy régi barátot se lehet felcsörgetni egy városi kávézásra.

Szóval úgy döntöttünk, legyen valami kis álltkánk. Macska és kutya felejtős, macskát nem is akarnánk, kutya meg a szerződés szerint szintén nem lehetne, plusz valami olyan kis dög kell, ami nem csap szomszédokat őrületbe kergető zajt.
Így aztán a női oldal nyomásának engedve múlt vasárnap ellátogattunk a közeli Allensbach-Freudentalba, ahol személyesen is találkozhattunk az interneten már kinézett törpenyuszinkkal.

Hazaérkezésünk után, hatalmas vigyorral a fejünkön a néven gondolkodtunk, majd mindenféle béna sablon név után Vikitől a Carlos nevet kapta. Igen, bizony, kisfiú, viszont a későbbi hormonlázadások és kellemetlen szagok kivédése érdekében november vége-december eleje körül kasztrálásra kerül a sor.
Hiperédes és bújós, meg persze előtört pár emlék a jó öreg Roger nyuszóról is, ami szintén mosolyokhoz vezetett, de mindkettőnknél szerelem első találkozásra.

Íme a kis -még- tökös, Carlos:

A fülei is szép lassan beállnak, vagyis lelógnak irányba. Bizony, Viki részéről a Keresztapuéknál megszerzett élmények után mi más is lehetne törpe verzióban, mint kosorrú? :)
Október 29-én hozhatjuk el, addigra már az anyukája nélkül is minden rendben lesz Vele.

Pusszantás Mindenkinek!

Viki és Ádám