Viki első napjai Radolfzellben

Hát, ez itt teljesen más világ.

Kedden volt az első teljes nap, amit itt töltöttem Ádámmal.
Elintéztük a lakcím bejelentését, ez kb 10-15 percet vett igénybe a várakozással együtt.

Utána átmentünk a Sparkasse-ba, ami itt kb olyan, mint nálunk az OTP. Ádám jött velem, nyitottunk egy bankszámlát, és a legnagyobb meglepetésünkre kaptam/kaptunk egy üveg pezsgőt. Wilkommen in Deutschland, mi? :D

Ádám tegnap volt a Dachsernél, aláírta a szerződését, pénteken (holnap, júli 1-jén) kezdi meg a melót :)

Ma már csak az várt ránk, hogy elmenjünk egy munkaközvetítőhöz, hogy nekem is legyen valami. Reméljük a legjobbakat. Majd ha tudok már valami konkrétat, akkor mindenképpen jelzek, addig igazából nem szeretnék, amíg semmi sem biztos.

Már csak egy-két papírt kell elintézni, a többiben segít a munkaközvetítő.

Ja, és tegnap lecsót csináltunk :) Omának és Jensnek is ízlett. Hétvégén meg jöhet a sajtleves.

Drukkoljatok Ádámnak az első munkanapra! ;)

Üdvözlünk Mindenkit :)

Felejthetetlen: első utam Németországba

Hát... Hol is kezdjem?

Ahogy azt már korábban írtam, 25-én szombaton jött értem Erich, bepakoltunk mindent a kocsiba, majd kimentünk Németbányára, hogy vasárnap hajnalban onnan tudjuk megkezdeni 10-12 órás utazásunkat.
Eddig minden rendben is volt, szombat este 10-kor sikerült álomba könyörögnöm magam, majd vasárnap 2:45-kor keltem, gondoltam kell némi idő, mire feléledek.

Hajnali 4 után pár perccel elindultunk Németbányáról. Első megálló: Pápa. Kellett venni egy kis honi csemegét, így némi Pick szalámi és vajkrém felmarkolása, és a becsipogó biztonsági kapu leküzdése után csüccs vissza az autóba, indulás tovább.

Az első megálló azt hiszem Levél volt, ahol tankoltunk, ettünk-ittunk picit, majd nyomás tovább.
Hegyeshalomnál laza keresztülszáguldás, aztán képszakadás, természetesen elaludtam.
Gőzöm sincs, hol ébredtem fel újra, akkor már ébren voltam, mikor egyszer csak elkezdett zötyögni az autó... Ránéztem Erichre, nem kérdeztem semmit, láttam az idegességet az arcán, aztán amikor azt mondta "Scheisse", elég egyértelművé vált, hogy gázgéza van.

Kinyitotta a motorháztetőt, a gőz meg csak úgy dőlt kifelé. Aztán nagy fejcsóválással közölte, hogy megdöglött a vízpumpa. Akkor hívta a AMTC-t - mint nálunk a Sárga Angyal-, aztán csak vártunk. Kb 8 órától. Közben SMS Ádámtól, Simone-től, én meg inkább nem írtam vissza. Jött az egyik autó, kiszállt a muki, nagy telefonálás vagy 20 percen keresztül, én közben ácsorogtam az autópálya mellett pár méterrel. Erich kiszállt, muki elszáguldott. Mondom szuper, itthagy minket a francba. Aztán Erich mondta, hogy nemsokára jön értünk egy másik autó. OK, megint várakozás. Aztán megjött a szörnyeteeeg....

Hát ilyen se volt még velem. A pasi leengedte a platót, felhúzta a VW-t, kézifék behúz, aztán jött a magaslati "városnézés". Képeket csak telefonnal tudtam csinálni, így a minőség nem valami szuper, de a lényeg megvan:

Lepakoltak minket a VW szalon előtt, mondván, hogy "óóó vasárnap van, ma nincs szervíz, lesz szállásunk, AMTC intézi". A kissé lassú, cukihangú nő közölte Erich-hel a telefonban, hogy jön értünk egy taxi, ami elvisz a Hotel Stadt Melkbe. Jött is a taxi, hipp-hopp ott voltunk a főtéren a hotel előtt, majd kis várakozás után a szobakulcsokat is megkaptuk. A 4-es szobát kaptam, az árnyékolótól nem sok kilátás volt, de csináltam pár képet a szállásról:

Kilátás:

Az ágyikóm:

A fürdőszoba:

 Lépcsőház:

A nap további részében már inkább csak sétáltunk. Kora délután például a Duna partján:

Vacsinál biztosra mentem. Gondoltam a gulyás tuti nem olyan, mint otthon, a többi kaja meg nem nagyon izgatta a fantáziámat, de ha már egyszer imádom a rántott húst, és Bécstől egy köpésre voltam, kértem egy Wiener Schnitzelt. Fincsi újkrumpli volt hozzá, petrezselymes. Meg ribizlilekvár, meg friss sali. Nagyon fincsi volt, de hát aki ismer tudja, hogy egy közepesnek mondható éttermi adagtól nem lesz tele a pocakom... :)

Vacsi után persze nem akartunk kuksolni a 4 fal között. Persze az agyam már zsongott a sok-sok német mondat után, ami Erich száját elhagyta, de nagyon rendes és türelmes volt, ha valamit nem értettem, és visszakérdeztem, mondta máshogy, elmagyarázta, vagy megmutatta miről beszél.

Végigjártuk a környék kis utcáit, és kívülről megnéztük az apátságot (remélem így hívják, németül Pfarrkirche, de így nem találtam sehol a szótárban :) )
Ezekről is csináltam pár fotót.

Pár kép estéről:

Templom a főtéren:

Kis köves utca:

Képek az apátságról:

Egyelőre ennyi, remélem elég részletes voltam :D

Tegnap is intéztünk sok mindent, holnap is fogunk, ma nekem kicsit nyugisabb napom van, de nem is baj, picit zsong a fejem :)

Pusszantás Mindenkinek!

Viki

Viszlát, Veszprém!

Hát, ez a nap is eljött. Sok mindenkitől elbúcsúztam már én is, és olyan furcsa ez az egész. Szomorkodunk, meg minden, pedig nem a világ végére költözünk, és nem örökre.

Statisztika:

1 kis bőrönd
2 nagy bőrönd
3 nagy sporttáska
1 kis sporttáska
3 nagy szatyor (benne kisebb dobozok stb.)
3 hátizsák
1 közepes válltáska plusz egy kistáska
3 nagyobb doboz (DVD-lejátszó, hangfalak, ilyesmi)
4 kisebb műanyag rekesz
1 komplett számítógép (nyomtatóval, webkamerával stb.)
2 bringa
egyéb kisebb sportfelszerelések

Köszönjük Mindenkinek a segítséget!!!

Búcsúzóul, hogy gondoljatok ránk:

Hallgassátok végig :)

Weileri bringázás

Ádám megint volt egyet bringázni.
Ezúttal Weiler volt az úticél. Íme a fotók:

Itt laktak Ádám nagyszülei

Kilátás a víztoronyból

Bankholzenbe vezető út

 Weileri templom

Utolsó ez, utolsó az… -avagy megkezdődik az utolsó hét-

Remélem nem bánjátok, ha most kicsit személyesebb hangvételű bejegyzés jön, ez egy kis összefoglaló az elmúlt időszakról.

Alig több, mint egy hét múlva indulok Radolfzellbe, és azt vettem észre, mennyi „utolsó” esemény és tennivaló van még előtte. Olyan ez, mintha csomó dolgot lezárnék, pedig nem dobok mindent el, vagy hagyok a hátam mögött.

Szerdán volt a szezon utolsó salsa órája, és több okból már régóta nem jártam, most mégis elmentem. Persze volt némi elköszönés jellege a dolognak, meg kicsit rám is jött a táncolhatnék, az mondjuk már más dolog, hogy az utóbbi 8-10 hónapban, amióta a csapatban csak alig-alig táncoltam órai kereteken belül, inkább visszafelé fejlődtem, főleg ami az alakomat illeti… :D Jó volt ott lenni egy kicsit a többiekkel, ki tudja, mikor látogatunk haza, és mikor találkozom Velük újra.

Tegnap dolgoztam utoljára a Lapterjesztőnél. Nyilván a munka terén én is megvívtam a magam kis harcait az egy év, 5 hónap alatt, amíg ott voltam. Ez volt az első munkahelyem, egyelőre azt mondom, eleget tanultam az ott töltött idő alatt.

Sokszor nem volt könnyű az élet -de hát mikor az?-, főleg ami az utolsó 8-10 hónapot illeti. És ebben benne van munka, tánc, család és egyebek. Kicsit olyan „minden összejött” érzés volt. És a Szüleim, Tesóim és Sógornőm, az én Ádámom és néhány Barát nélkül még nehezebben vészeltem volna át ezt az időszakot…

Aztán idén március elején jött bennem egy fordulópont, amikor azt éreztem, betelt a pohár. És kimondtam, amiről előtte azt gondoltam, hogy nem fogom. „Oké, menjünk ki Németországba.” Ez elég furcsán hangzott a számból, hiszen a német nyelv sosem volt valami nagy erősségem, és azt sem hittem, hogy mostanság elköltözöm Veszprémből, főleg nem egy másik ország majdnem hogy túlsó végébe. Aztán látjátok, mégis így alakult. Politizálni meg sárral dobálózni nem szeretnék, hogy miért is született meg bennem ez a döntés. Szerintem aki ismer, és beszélgetett már velem, nagyon jól tudja, mi miért van.

A következő pár napban még bőven akad tennivaló, és néhány ismerősömmel is találkozom. Ma például megyek az én imádott fodrászomhoz, Vali nénihez, hogy megritkítsa a hajam. Az élet apró örömei… :)

Nem tudom, mikor jön a következő bejegyzést, de addig is legyenek szép napjaitok!

Pusszantás Mindenkinek,

Viki

Túra az Alpokban

Ádám, Jens és Jürgen ma az Alpokban túráztak.
Íme néhány fotó:

Seelapsee

Ádám 1924 méteren, Schäfler

Altmann és a felhők

Altmann

 Altmann & Schäfler

Säntis a felhők mögött

 Schäfler Észak

 Schäfler tetejéről

Seealpsee és a  hegyek

További fotók Ádám facebook oldalán:. Katt ide!

Bringatúrás élménybeszámoló képekben

A szavak helyett ismét beszéljenek inkább a képek Ádám bringatúrájáról:

Út Moos felé:

Iznang kikötője:

Iznangi part:

 Iznangi vadkacsa:

 Léghajó:

 Radolfzell Moos felől fényképezve:

 Napenergiával hajtott hajó:

 Radolfzelli kerékpárút:

Napenergiával működő töltőállomás:

1 hét után

Egy hete, pénteken láttuk egymást, és akkor beszéltünk utoljára, azóta csak skype-on chateltünk, máshogy nem tudtuk megoldani.

Szóval most ismét csak nem írok sokat, inkább töltök fel pár képet Ádám mai és múltkori bringázós élményeiből, miközben végre újra halljuk egymás hangját :)

Az új otthon, kintről:

Úton Markelfingenbe:

 Kert Radolfzellben:

Nádas:

Ház Radolfzellben:

Templomtorony: