2012. március 31., szombat

Amikor egy álom valóra válik

Azt mondják, az álmok néha valóra válnak, ehhez persze az embernek tennie is kell valamit, mert hát a sült galambot sem várhatjuk, hogy a szánkba repüljön.
Így történt ez velünk is.

Sikeresen összeegyeztettük a mi szabadnapjainkat Simone szabadságával, majd Helmutot "kézen fogva" nekivágtunk a Neuschwansteinba vezető útnak.
Reggel hétkor elindultunk, majd nagyjából 2,5 óra autózás után elértünk Hohenschwangauba.
A belépők megvásárlása után megkezdtük a gyalogutat fel a hegyre, a kastélyhoz. Nem voltunk lusták, így nekünk a lovak nem lovaskocsizásra, csak dögönyözésre kellettek:


Már félúton láttunk egy kisebb vízesést:


Körülbelül 20 perces séta után felértünk a kastélyhoz, ahol egy rácsos teraszról belátni a hegy alatt elterülő völgyet.


Röviddel negyed 12 előtt beléphettünk a kastély kapuján:


A tárlatvezetés alatt sajnos nem fotózhattunk, ez az egész kastélyban tilos. De benn láttunk báltermet, II. Ludvig hálószobáját, nappaliját, a konyhát és a díszes folyosókat.
Amint kiértünk az épületből, fogtuk magunkat, és kettesben elindultunk a kastély melletti hegyi útra, ahol csak ámultunk-bámultunk a gyönyörű kilátástól. Pedig ez még csak félúton volt a szakadék felett átívelő híd felé:





Aztán még 5 perc gyaloglás, és lássatok csodát, elértük ezt a hidat:


A hídról pedig ilyen a kilátás (csatoljuk a bizonyítékot is, hogy lássátok, tényleg fenn voltunk :) )




Miután lesétáltunk a hegyről, tartottunk egy kávészünetet, majd hirtelen felindulásból eldöntöttük, körbetúrázzuk a schwangaui Alpseet. Két órás sétánk alatt sikerült pár nagyon jó képet készítenünk, ezekből párat most meg is osztunk Veletek:











Csodaszép időnk volt, minden a lehető legjobban sikerült, felejthetetlen napot töltöttünk együtt így négyesben.

Köszönet a sok nevetésért Simonenak és Helmutnak, nélkülük biztos nem lett volna ilyen vidám ez a kirándulás!