Így történt ez velünk is.
Sikeresen összeegyeztettük a mi szabadnapjainkat Simone szabadságával, majd Helmutot "kézen fogva" nekivágtunk a Neuschwansteinba vezető útnak.
Reggel hétkor elindultunk, majd nagyjából 2,5 óra autózás után elértünk Hohenschwangauba.
A belépők megvásárlása után megkezdtük a gyalogutat fel a hegyre, a kastélyhoz. Nem voltunk lusták, így nekünk a lovak nem lovaskocsizásra, csak dögönyözésre kellettek:
Már félúton láttunk egy kisebb vízesést:
Körülbelül 20 perces séta után felértünk a kastélyhoz, ahol egy rácsos teraszról belátni a hegy alatt elterülő völgyet.
A tárlatvezetés alatt sajnos nem fotózhattunk, ez az egész kastélyban tilos. De benn láttunk báltermet, II. Ludvig hálószobáját, nappaliját, a konyhát és a díszes folyosókat.
Amint kiértünk az épületből, fogtuk magunkat, és kettesben elindultunk a kastély melletti hegyi útra, ahol csak ámultunk-bámultunk a gyönyörű kilátástól. Pedig ez még csak félúton volt a szakadék felett átívelő híd felé:
Aztán még 5 perc gyaloglás, és lássatok csodát, elértük ezt a hidat:
A hídról pedig ilyen a kilátás (csatoljuk a bizonyítékot is, hogy lássátok, tényleg fenn voltunk :) )
Miután lesétáltunk a hegyről, tartottunk egy kávészünetet, majd hirtelen felindulásból eldöntöttük, körbetúrázzuk a schwangaui Alpseet. Két órás sétánk alatt sikerült pár nagyon jó képet készítenünk, ezekből párat most meg is osztunk Veletek:
Csodaszép időnk volt, minden a lehető legjobban sikerült, felejthetetlen napot töltöttünk együtt így négyesben.
Köszönet a sok nevetésért Simonenak és Helmutnak, nélkülük biztos nem lett volna ilyen vidám ez a kirándulás!
