1 hét, 2 beteg

Hát, igen... "Laza megfázás első jelei" - gondoltam én, balga lélek, múlt hét péntek délután, mikor kicsit elkezdett kaparni és száradni a torkom.

Szombaton éjjel már nem nagyon kellett aludnom, de vasárnap éjjel már egyikőnknek sem. Turhafejekként végigtrombitáltuk és végigköhögtük az éjszakát.
Aztán megbeszéltük Omával, hogy együtt átmegyünk a szemben lévő rendelőbe, és bejelentkezünk a háziorvoshoz, délután fél egytől rendel. Ez így persze túl egyszerű lett volna...
Az ajtóra kiírták, hogy egy hétig szabadságon van a doki, így hát fogtuk magunkat, és átmentünk a kb. 3 perce lévő másik orvosi rendelőbe. Ott megint pech, csak délelőtt voltak.

Na jó, akkor vissza kedden reggel, adtak is egy időpontot, hogy menjünk vissza fél tizenegyre, szépen leperkáltuk a negyedéves 10 eurot, leadtuk a betegbiztosítási kártyákat, majd egy kis várakozás után az asszisztens bekísért minket az egyik vizsgálóba. Aztán megjelent a mi hős doktorbácsink, aki vérnyomásmérés, torokkukucskálás, tüdőhallgatás és kifaggatás után közölte, hogy vírust kaptunk el, szépen felírta a gyógyszereket és táppénzre írt minket erre a hétre. Plusz javaslata sok folyadék - főleg tea- és nulla alkohol fogyasztása. Sport is tiltólistára került, de legalább sétálni elzavart minket.

Jövő hétfő (október 3.) ünnepnap, így a hosszú hétvégét sikeresen még hosszabbra húztuk, de hát inkább most egy hét táppénz, mint utána tüdőgyulladás, és 2-3 hét itthon.

Szóval még élünk, csak nem történt túl sok minden, amiről érdemes lett volna írnunk.
Ma elmentünk mondjuk naplementét nézni Allensbachba, pár kép a FaceBookon nálam :)

Ádámmal puszilunk Mindenkit!

Nem találtuk meg "Blinkmann tofesszolt" :D

Ugye Ti is tudjátok, ki "Blinkmann tofesszol?"
Hát persze, hogy A klinika című sorozat főszereplője! Hol is volt a klinika? Feketeerdőben. De hogy pontosan hol, arról egyelőre lövésünk sincs. Na jó, ez sem igaz, most néztük meg a Wikipedián, hogy itt forgatták a Baden-Württembergben fekvő Glottertalban. Amúgy biztosan hülyének néztek azok, akik tudták, hogy a sorozat zenéjét nyivákoljuk fényes nappal az utcán :)

Egy kis nosztalgia a főcímmel azoknak, akik nézték (reméljük Nálatok is megnyitja)
http://www.youtube.com/watch?v=-JOzcsWskNU

Na de lényeg a lényeg, hogy múlt szombaton összejöttünk a magyar csapat pár tagjával, és két autóval nekivágtunk az németországi aszfaltnak. Az úticél a Feketeerdőben fekvő Triberg volt, ahol egy csodaszép vízesés mellett mászkáltunk, majd megnéztük a világ legnagyobb kakukkos óráját. Egyébként Triberg mással sincs tele, csak kakukkos órákkal... Akit úgy idegesít az órakattogás, mint minket kettőnket, az jobban teszi, ha nem megy be egy ilyen boltba sem :D

Íme pár kép, de az az igazság, hogy nem adják vissza a hangulatot...

Gondolatok erről meg arról

Kicsit szíven ütött, mikor belegondoltam, hogy már szeptember van.

Június 27-én értem ide, és úgy elrepült két hónap, hogy szinte észre sem vettük. Hamar elkezdtünk dolgozni, aztán jött a lakás, akadt is vele elég tennivaló. Persze lesz is még mit csinálni, de már egészen otthonos.

Sokat gondolunk az otthoniakra, és néha elég szívszorító a honvágy.

A kérdés, hogy megérte-e kijönnünk.

Azt kell mondjam, igen. Itt gyakorlatilag 1-1,5 hónap alatt elértünk és megszereztünk olyan dolgokat, amiket otthon a majdnem két év alatt nem sikerült:
- kettesben lakunk egy két szobás lakásban
- az itteni fizetésünk háromszorosa-négyszerese az otthoninak
- amióta itt lakunk, még nem kellett üres hűtőbe néznünk
- minden napra jut zöldség vagy gyümölcs
- nem okoz fejfájást, hogy miből fizetjük ki a benzint a kocsiba (otthon még kocsi sem volt a fenekünk alatt)

Ezzel abszolút nem felvágni akarok, hanem valahol magamnak is nyugtázom, hogy nem feleslegesen hagytuk ott a szülőket, testvéreket, a már meglévő-és pár hónapon belül érkező unokaöcsiket, a barátainkat, és életem imádott kutyáját, Cleot.

És nem telik el nap úgy, hogy ne gondolnánk rá, mikor és mennyi időre tudunk hazalátogatni. És hiába volt egy idő után unalmas ugyanazokat az utcákat és útvonalakat végigjárni Veszprémben, most persze iszonyatosan hiányzik a feltúrt Völgyhíd, a szétbontott Kossuth utca, és a hangosan zötyögő Ikarusz busz.

Azért írtam erről, hogy Ti is lássátok, anyagilag persze könnyebb, más szempontból viszont cseppet sem egyszerű ez az egész. És ezt most mindkettőnk nevében írom.


Most viszont elköszönök megint, ma vár ránk egy dupla szülinapi party :)

Ádámmal kellemes hétvégét kívánunk Mindenkinek!

Viki