Miért éppen Radolfzell?

Ahogy azt sokan tudjátok, Ádám nagymamája és a két nagybácsi Radolfzellben élnek. A kezdeti időkben Tőlük kapunk támogatást, hálásak vagyunk a segítségükért :)
Ádám jól van, sürög-forog. A jót valószínűleg nem lesz nehéz megszokni, azt mondja, teljesen más világ. Reméljük, elérjük a kitűzött célokat.

De most inkább beszéljenek a képek, hogy miért éppen Radolfzell. Nekem így a fotók alapján tiszta Balcsipart, talán egy-egy séta kicsit enyhíti majd a honvágyat…

 

Ez az utolsó a legszebb szerintem :)

Üdv Mindenkinek!

Viki

Az első külön töltött nap

Sikerült Ádámmal írnunk egymásnak, működik Nála a Skype, az MSN, és most már a FaceBookra is fel tud lépni.
Tegnap kb. 9 órás út után sikeresen megérkeztek Radolfzellbe. Esett az eső, Ádám pedig küzdött a fejfájással. Beköltözött a szobába, és sikeresen kialudta magát (legalább Neki sikerült, ez nekem valahogy most az utóbbi 1-2 napban nem megy valami jól). Körülbelül ennyiből állt a tegnapi napja.
Amíg Ő megkezdte az új életet –egyelőre nélkülem, de nem sokáig lesz ez így :) - itthon Marci barátunk születésnapját ünnepeltük, és bár Ádám mindannyiunknak hiányzott, jól sikerült az este.
Ezúton köszönöm Lulunak, Marcinak, Sanyinak és a többieknek a kedvességet és az odafigyelést, meg a vigasztalást! :)
Egyelőre ennyi az újság, na meg ami még fontos: Kaptam még egy nagy táskát! Köszi Tibiék ;)

Ez pedig a kilátás a szobából:

Pusszantás Mindenkinek!

Viki

Rajt

Ádám ma kora reggel indult el Németbányáról Radolfzellbe. Én meg persze nem bírtam aludni.

Éjjel fél 1-kor még ébren pörögtem-forogtam az ágyban, de valahogy nem jött az álommanó. Aztán egyszer csak, mintha fejbe vágtak volna, hirtelen kora reggel volt, fél 6. Utána már nem aludtam vissza. Csak az járt a fejemben, hogy beírjam a naptárba, mennyit kell még aludni, amíg újra találkozunk. Estefelé még beszéltünk telefonon, és ahhoz képest, hogy még csak most utazott el, tegnap is és ma is sikerült már pityeregnem egy sort. Magam vigasztalására elkezdtem pakolászni a cuccaimat, hogy érezzem, hamarosan számomra is itt az utazás, de ennek csak egy pánikroham lett az eredménye: Kell még egy nagy táska!
Szóval most táskakutatás lesz, mert nem férnek el a cuccaim. Hát még mennyi van Ádám szobájában! És még így is csak töredékét visszük el annak, amink van.

Elég nagy káosz van a fejemben, de mindenképpen szerettem volna írni, miután Ádám elutazott, ezért született a bejegyzés.

Legközelebb már alkotok valami értelmesebbet is.

Szép napokat!

Viki