Viszont túl vagyunk pár olyan héten, amikor egyikőnk délelőttös, a másik meg délutános volt, és bizony elég hülye érzés úgy hazajönni, hogy senki nincs itthon, és még egy régi barátot se lehet felcsörgetni egy városi kávézásra.
Szóval úgy döntöttünk, legyen valami kis álltkánk. Macska és kutya felejtős, macskát nem is akarnánk, kutya meg a szerződés szerint szintén nem lehetne, plusz valami olyan kis dög kell, ami nem csap szomszédokat őrületbe kergető zajt.
Így aztán a női oldal nyomásának engedve múlt vasárnap ellátogattunk a közeli Allensbach-Freudentalba, ahol személyesen is találkozhattunk az interneten már kinézett törpenyuszinkkal.
Hazaérkezésünk után, hatalmas vigyorral a fejünkön a néven gondolkodtunk, majd mindenféle béna sablon név után Vikitől a Carlos nevet kapta. Igen, bizony, kisfiú, viszont a későbbi hormonlázadások és kellemetlen szagok kivédése érdekében november vége-december eleje körül kasztrálásra kerül a sor.
Hiperédes és bújós, meg persze előtört pár emlék a jó öreg Roger nyuszóról is, ami szintén mosolyokhoz vezetett, de mindkettőnknél szerelem első találkozásra.
Íme a kis -még- tökös, Carlos:
Október 29-én hozhatjuk el, addigra már az anyukája nélkül is minden rendben lesz Vele.
Pusszantás Mindenkinek!
Viki és Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése